• Divény...
    A környék birtokosa, a Tomaj nemzetség, a XIII. század végén – a IV. Béla király parancsára megindult nagymértékű várépítkezések idejében – kővárat emeltetett a Divény település feletti meredek sziklán.
  • Somoskő...
    Somoskő vára a Cseres-hegység középső részén, a Béna-patak felső folyásának völgyében fekszik pontosan a Szlovákia és Magyarország közötti államhatáron, Sátorosbánya község közelében. Egy meredek bazaltkúpra épült.
  • Kékkő...
    A vár a rajta elhelyezett emléktábla szerint még a tatárjárás előtt épült, valószínűbb azonban, hogy a zólyomi erdőispánságot felügyelő Zólyomi nemzetséghez tartozó Forró Péter ispán építtette Kékkő erőségét az 1270-es években.
  • Hollókő...
    A Cserhát-hegységben egy meredek sziklaormon állnak a hollókői vár romjai. Hollókő Buják várával együtt évszázadokon keresztül szolgált Szécsény tarisznyaváraként. A vár építtetői a Kacsics nemzetség tagjai voltak.
  • Gács...
    A Tomaj nemzetség földjén épült fel a XIII. század végén Gács vára. Egy 1347-ben keltezett oklevél elmondja róla, hogy a Csák Máté nevével fémjelzett zavaros időkben felgyújtották. 1386-ban Mária királynő adott engedélyt Losonczy Istvánnak a gácsi vár újjáépítésére.
  • Fülek...
    Közép-Szlovákia déli részén, az Ipoly folyó vidékén egy meredek szirten áll a füleki vár. A várhegy a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet része, amely Szlovákia legfiatalabb tűzhányóit foglalja magába.

Nógrádi várak

A Magyarország és Szlovákia határvidékén megoszló nógrádi várak jelentős emlékei a közös múltnak. Olyan kort idéznek, melyben a mai értelemben vett nemzeti/nemzetiségi kérdést még háttérbe szorította a rendi hovatartozás, és erénynek számított ismerni a szomszéd népek nyelvét. Mielőtt nekivágtunk a kötet összeállításának, az egykori vármegye négy kiválasztott iskolájában (két magyarországi, egy szlovákiai magyar és egy szlovákiai szlovák iskolában) kérdőíves felmérést készítettünk felső tagozatos alapiskolások és tanáraik körében azzal a céllal, hogy feltárjuk, mely várakat látogatják, azokban mit szeretnének látni, és mely nemzet történetéhez tartozónak tartják azokat. A mintegy 120 kitöltött kérdőív kiértékelése rámutatott, hogy a diákok szüleikkel, a tanárok pedig magánemberként látogatják gyakrabban várainkat, tehát nem az iskolai oktatás keretén belül, ahhoz kapcsolódva. A határ mindkét oldalára jellemző, hogy inkább a „belföldi“ helyszíneket járták már be a megkérdezettek, miközben többségük úgy véli, a középkori várak a történelmi Magyarország, tehát a magyarok és szlovákok közös történelmének részei. A tanárok egybehangzóan állították, nincs megfelelő mennyiségű információjuk a várakról, és néhányan azt gondolták, azok nem is keltenék fel diákjaik érdeklődését. Ezzel szemben a diákok meghatározó része azt válaszolta, szívesen venne részt olyan osztálykirándulásokon, melyek keretén belül a nógrádi várakat látogatnák meg.

„A középkori várak romjai a laikus szemlélőben elsősorban a romantika, a hősies harcok, az elrejtett kincsek, titkos alagutak, sejtelmes legendák képzetét keltik. A történettudomány és a régészet számára azonban a vár, mint a vizsgálódás tárgya, egészen más oldalról izgalmas objektum. A vár nem csupán katonai objektum, hanem a középkori történelem egyik legfontosabb politikai intézménye volt… Biztos őrzője volt ura vagyonának, okleveleinek, zavaros időkben pedig védelmet nyújthatott birtokosának és annak családjának. A régészet, művészettörténet számára a vár a középkori tárgyi emlékekről, művészeti részletekről új és új adatokkal szolgáló kimeríthetetlen tárház“ – írja Simon Zoltán nógrádi középkori várakat számba vevő tanulmánya bevezetőjében. Mindezekkel egyetértve fogtunk bele jelen módszertani kézikönyv megszerkesztésébe. A munka lényegét hat kiválasztott vár története és mondái köré építettük fel, miközben a további jelentős erősségek is említést nyertek. A feladatok megfogalmazásánál a várak történetét csak egy-egy téma végigbeszélésének, egy-egy forrástípus felvázolásának központi motívumaként kezeltük, szinte minden esetben elvezetve a tanárt és a diákot a távoli múltból az egészen friss jelenbe.

Reméljük, szerény próbálkozásunk segít hozzájárulni a nógrádi várak iskoláskorú ifjúsággal való megszerettetéséhez, valamint a magyarok és szlovákok közös törtélemi tudatának elmélyítéséhez. Azok számára, akiknek a kötet áttanulmányozása és a feladatok megoldása után kedve támad felkerekedni és meglátogatni egykori erősségeink maradványait, a füzet végére turistainformációkat is csatoltunk.

Viszontlátásra!

Agócs Attila a módszertani kézikönyv szerkesztője