Fülek vára – Falkos lovag

 széles Ipoly völgyében messze földön híres és rettegett lovag volt a Kacsics nembeli daliás Falkos vitéz.  Gazdag őseire oly büszke volt, hogy nem is ösmert önmagánál különb urat, még a királyt sem. Tudta ezt a szegény Béla király, de nem ért rá a gőgös főurakkal perlekedni, a tatárjárás után csak egy gondja volt: miként építhetné újjá a felégetett, lerombolt országot.
A vár rekonstrukciós rajza (© Michal Šimkovic) – A. a harmadik elővár | B. a második elővár (alsó vár) | C. az első elővár (középső vár) | D. a fellegvár | 1. külső várárok | 2. első várkapu | 3. a külső erődítés falai | 4—6. a külső erődítés bástyái | 7. bástya | 8. ún. Vízi bástya | 9. palánkerődítés | 10. bástya | 11. a harmadik elővár udvara | 12. a második várkapu | 13. a második elővár védőfalai | 14—15. a második elővár bástyái | 16. ciszterna | 17. pince (ún. kazamata) | 18. az első elővár védőfala ágyúállásokkal | 19. ún. Bebek-torony | 20. Fekete torony / ún. Perényi-torony | 21. az első elővár védőfalai | 22. felvonó | 23. vízelvezető csatorna | 24. kút | 25. ciszterna | 26. gazdasági épület | 27. lakóépület | 28—29. a fellegvárba vezető – kapuval ellátott – szoros | 30. lépcsőház | 31—32. gazdasági és lakóépületek | 33. a fellegvár bejárata | 34. a fellegvár tornya | 35. ciszterna a palotában | 36. a vár palotája | 37. Hajdútorony | 38. a fellegvár ciszternája | 39. a fellegvár sziklából kialakított védőfala | 40. gabonamalom

Számosan siettek a segítségére, de olyanok is akadtak, akik inkább a maguk hasznát keresték, s a nagy pusztítás után ezek ellen még nem volt elég erős a király karja. Ilyen pöffeszkedő rablólovag volt Fülek várában Falkos: más urak jobbágyait gyötörte, fosztogatta, ivott, mulatozott, haddal támadta meg Ajnácskőt egy szép leány szeméért. A legjobban mégis vadászni szeretett. Lovon nyargalva kergette az őzet, szarvast, még medvét is űzött a Polyána rengetegében. Egy napsugaras őszi hajnalon a Karancs erdejének legmélyebb zugában várta a vadat, az erdő királyát, egy fejedelmi gímszarvast. S lám, türelme jutalmául a kicsi tisztáson meg is jelent a koronás díszű csudaszarvas. A lovag  gyorsan röptette a nyilat, valahogy mégis elhibázta, mert csak sértette, de nem terítette le a vadat. A szarvas fújtatva rontott a lovagra, döfte, taposta, Falkos a tőrét vágta a hatalmas állat szívébe, s végül mindketten véresen omlottak egymás mellé. A szolgák jajgatva állták körül erős, fiatal urukat, azt hitték vége van. Egyik vadásztársa azonban hallotta még a szíve dobogását. Sebeit borral lemosták, saroglyát eszkábáltak, és óvatosan vitték, míg végül egy erdei kunyhóban, Falkos egyik jobbágyánál, az öreg Sámsonnál hagyták.

A füleki vár rajza (Könyöki József, 1889)

Az öreg Sámson szépséges leánya, Erzsébet gondosan ápolta a lovagot, főzött reá, inni adott neki, de szomorúan gondolt  a napra, amikor búcsút kell mondaniuk egymásnak, mert megtetszett neki a lovag. Ahogy Falkos vitéz gyógyult, erősödött, egyre jobban megszerette a leányt, s szíve  indulatának nem is akart gátat vetni. Bizony, nem vett búcsút tőle, erővel, paranccsal magával vitte Fülek várába. Az öreg Sámson hiába kopogtatott a kapun, az őrség nem engedte be. Bánatában visszatámolygott az erdőbe, és levetette magát a legmagasabb bazaltszikláról. Egy hét múlva találtak rá Falkos vadászai. A lovag azonban sohasem merte bevallani a lánynak, hogy mi történt az apjával. Azt hazudta inkább, hogy földet ajándékozott neki távol a vártól, s majd egyszer meglátogathatja.

Ahogy telt az idő, Falkos egyre inkább rabja lett a lánynak. Drága ruhákkal, pompás ékszerekkel halmozta el, minden szeszélyét teljesítette. De egyet nem teljesíthetett: oltár elé nem vezethette, mert Erzsébet csak jobbágyleány volt. Erzsébet azzal kárpótolta magát, hogy egyre több kincset, ékességet követelt, s Falkos egyre több gazemberséget követett el miatta. Rabolt, fosztogatott, még hamis pénzt is veretett a vár pincéjében. A jó Béla király igencsak elszomorodott, amikor Falkos garázdaságai a fülébe jutottak. Magához rendelte Székesfehérvárra, hogy az ország nagyjai előtt feleljen tetteiért. Sírt-rítt Erzsébet, hogy miatta került ítélőszék elé Falkos lovag, de már későn. A király döntése szerint két hét múlva a lovagnak meztelenül kell megvívnia egy páncélos vitézzel, s ha életben marad, övé az igazság. Ha elpusztul, azzal bizonyosságot nyer, hogy nem a leány a hibás. Ha mindeneken túl mégis életben marad, a leány vettessék máglyára, mint égetni való boszorkány. Várták a lovagot a bajvívás napján, de nem jelent meg. A nádor Fülek várába küldte egyik emberét, de az csak Erzsébetet találta, amint gyöngyös ruháit, násfáit rakta rendbe. Falkos hazudott neki, mert azt mondta, minden vád alól felmentették, s azt ígérte, hogy új hazába költöznek. Hiába eredtek a lovag nyomába, túl volt az már hetedhét határon. A nádor embere Béla király elé vitte Erzsébetet. A király úgy döntött, kolostorba zárja a szépséges leányt, aki bűnbánatot tanúsított, majd egy óvatlan pillanatban kiugrott az ablakon és szörnyethalt. /Szombathy Viktor nyomán/