Hollókő mondái

agas sziklaormon áll Hollókő vára, s ha hinni lehet a legendákban, nem emberkéz építette. Akkoriban a nagyhatalmú Kacsicsok uralták a vidéket. Pusztavár, vagy más néven Sztrahora birtokosa, Kacsics András beleszeretett egy szépséges, fiatal nemesasszonyba.
Hollókő vára (Rajz: Lányi Sámuel; Metszet: Lenhardt Sámuel)

Annyira odavolt érte, hogy elraboltatta, és Pusztavárba záratta a hölgyet. Kacsics András azonban csak e földön parancsolt, a földöntúli erők fölött nem volt hatalma. Nem is sejtette, hogy  a szépasszony dajkája boszorkány, s titokban szövetkezik az ördöggel, hogy szeretett úrnőjét kiszabadítsa a szomorú rabságból. Az ördög – engedve a dajka könyörgésének – elküldte a fiait, hogy éjszakánként hordják el Pusztavár falait. Az ördögfiak éjszakánként hollóvá változtak, s egyenként hordták át a köveket egy másik magaslatra, felépítvén egy új várat, amelyet a nép Hollókőnek nevezett el. Hogy aztán a szépasszony kiszabadult-e, valamint hogy mi lett Kacsics András további sorsa, az már a legendák ködébe vész.

A vár a későbbi századokban gyakran cserélt gazdát, egy időben Trencséni Csák Máté fennhatósága alá került. Azóta rebesgették, hogy a vár alatti pincékben, alagutakban rejtette el Csák Máté a kincseit. Vonzotta is a vár a kincskeresőket még évszázadok múlva is.

Rövid időre a törökök is elfoglalták, bár nem sokra tartották, mert nem építették komoly erősséggé, komolyabb őrséget sem tartottak benne. A környék legerősebb vára akkoriban Fülek volt. 1664.  aug. 1-jén Montecuccoli tábornagy szövetséges serege Szentgotthárdnál szétverte Köprülü Ahmed nagyvezír seregét.

A hollókői vár rekonstrukciós rajza (© Ferenc Tamás – Civertan Grafikai Stúdió)

Hej, megbátorodtak a hírre az amúgy is mindenre elszánt füleki végvári vitézek! Furfangos hadicselt eszeltek ki. A várkapitány felsorakoztatta a legénységet, és önként jelentkezőket kért, olyanokat, akik jól beszélnek törökül. Portyázó csapatot alakított belőlük, s feladatul adta a török kézen levő hollókői vár kifosztását. A katonák jól felkészültek a csínyre, turbánt tettek a fejükre, török kereskedőknek öltöztek, fegyvere-iket a kaftánjuk alá dugdosták, s egy szép, nyár végi hajnalon elindultak Hollókő felé. A Karancs és a Cserhát  aljában, úttalan utakon döcögött az álkaraván, gondosan kerülve a veszélyt hozó főutakat, no meg Szécsényt, hiszen ott török bég uralkodott. Hollókő várához érve ékes török nyelven kértek bebocsátást. Az őrség nem is fogott gyanút a jámbor kereskedők láttán, kinyitották a várkaput, s így a füleki vitézek egykettőre bejutottak az udvarba. A várbeliek kíváncsian mustrálgatták a kirakott portékát. Egy adott jelre a kereskedőnek álcázott vitézek fegyvert rántottak, és a bámészkodó törökökre rontottak. A kemény küzdelemből a fülekiek kerültek ki győztesen. Gyorsan összeszedték a várban az értékesebb javakat, szekérre rakták, és már vitték is Fülek felé. Mire a szécsényi bég katonái Hollókőre értek, már hírük-hamvuk sem volt a környéken, elnyelte őket régi kerítő-jük, az erdő. Csak a kifosztott vár gubbasztott némán a meredek sziklaormon. /Sulyok László nyomán/