Történelem

Kékkő

vár a rajta elhelyezett emléktábla szerint még a tatárjárás előtt épült, valószínűbb azonban, hogy a zólyomi erdőispánságot felügyelő Zólyomi nemzetséghez tartozó Forró Péter ispán építtette Kékkő erőségét az 1270-es években.
Balassa János

Lányát a Hontpázmány nembeli Lampert vette feleségül, aki apósa halála után kisajátította magának a várbirtokot. Az ezen felháborodott rokonság 1290-ben a nagyhatalmú Demeter pozsonyi és zólyomi ispán seregének támogatásával megostromolta és elfoglalta a jogtalanul bitorolt várat. Csák Máté szövetségesei a XIV. század elején Kékkőt is elfoglalták, de a kiskirály 1321-ben bekövetkezett halálával birodalma összeomlott, így a váruradalmat visszakapta a Zólyomi nemzetség.

Trencséni Csák Máté

Az erősséget a továbbiakban a nemzetségből származó gyarmati Balassi (Balassa) család birtokolta. A szabálytalan ovális alaprajzú vár délkeleti részén állt a bejárati kapu és a középkori palota. A XVI. század-ban már mint a török elleni harc fontos erődített helye került átépítésre. Főként 1552 után nőtt meg a vár jelentősége, miután Szécsény és Balassagyarmat török zászló alá került. Balassi János – Balassi Bálint reneszánsz költő apja – 1556-ban saját költségén 100 lovast és 50 magyar darabontot tartott, ezekhez rendelt a bécsi Haditanács még 50 huszárt és 50 gyalogot.

Balassi Bálint

A törökök gyors előrenyomulása az 1567-1568-as országgyűlést arra kényszerítette, hogy döntést hozzon ágyúállások és laktanyák kiépítéséről Kékkőn. A vár 1575-ben került az ellenség kezére, mert az itteni magyar vitézek hadicsínyein a budai „Bársonyos" Musztafa úgy megdühödött, hogy Ali béggel megostromoltatta és elfoglaltatta, majd három évvel később karósánccal bővíttette azt.

Balassa-címer

Az Ipolytól északra fekvő Kékkő, az ugyanabban az évben elfoglalt Divénnyel együtt, magányosan állt a királyságba ékelődve. Védőserege 200 katona körül mozgott, melynek jellegzetes török határvárhoz illően a lovasok adták a legsúlyosabb csapatnemét. A muzulmánok a várat 1593-ig uralták, azonban Fülek királyi kézre való visszakerülése után a megriadt török őrség puskaporral felrobbantotta, és üresen hagyta Kékkőt. A bányavárosok megtartása szempontjából fontos erősség romokból való újjáépítését – Árva vármegye ingyenmunkájával – az 1604. évi országgyűlés egyik paragrafusa írta elő, azonban csak azután kezdődött meg a nagy munka, miután a várat 1609-ben Balassa Zsigmond királyi adománnyal visszanyerte. A védművek bővítése, a délkeleti négyszögű bástya megépítése, mély sáncok ásása és a két főúri lakóhely kiépítése 1612-ben készült el. Ezt követően Kékkőn nem voltak királyi „iratos" katonák. Szécsény, Nógrád és más várak 1663-ban történt másodszori török kézre kerülése azonban fordulatot jelentett, hiszen így veszélyes rés támadt a bányavárosok védelmi vonalán. Ettől kezdve a Balassák mint a vár és az uradalom birtokosai álltak szemben katonáikkal a szécsényi szandzsákbég erős hadaival. Ekkortól Kékkő ismét királyi végvár, ahol 1670-ben 100 huszár és 100 hajdú szerepelt a királyi zsoldlajstromon.

Topcsi – tüzér

A végvár élén a főkapitány állt, akit gyakran helyettese, a vicekapitány pótolt.

A vár alaprajza

A bírói ügyek írásba foglalását a vár jegyzője végezte, míg a tömlöcért a porkoláb felelt. A várban laktak a Balassák katonái, akik között sokan nemesek voltak, mások pedig egyszerű gyalogos katonák, vagyis „hajdúk". Az 1681. évi országgyűlés törvénycikkei előírták, hogy Kékkőre 150 lovast és 200 gyalogot kell helyezni, és a vár megerősítéséhez kirendelték Hont megye egyik járásának ingyenmunka-szolgáltatását. A törvény életbe lépése utáni évben a megyét Thököly kurucai megtámadták, és a kékkői katonák könnyen feladták várukat. A vár pusztulásáról nem maradt fenn részletesebb adat. A Rákóczi-szabadságharc idején azonban már nincs katonai jelentősége Kékkőnek. A vár végromlását egy 1712-es tűzvész okozta, melynek nyomán szinte teljesen lakhatatlanná vált. Balassa Gábor a XVIII. század derekán a középkori vár omladozó köveiből egy szabálytalan U alaprajzú, barokk stílusú kastélyt építtetett fényes rezidenciaként. A munkálatokat a Szent Annának ajánlott  várkápolna 1759-es felszentelése zárta. A vár és a kastély a XIX. század során a Forgách, majd a Károlyi család birtokába került. A romokat a XIX. század végén teraszos parkká alakították, melyből kiváló kilátás nyílt a tájra.
Almássy Gabriella utolsó nemesi tulajdonosként 1923-ban eladta az épületegyüttest a Csehszlovák Köztársaságnak. A kastélyba 1991-ben költözött be a Szlovák Nemzeti Múzeum Bábkultúra és Játékmúzeuma. Az intézmény évi rendszerességgel megszervezi a Nemzetközi Bábfesztivált, valamint 2003 óta nyaranként animált éjszakai vársétákat szervez. A kastély dísztermében konferenciákat és esküvőket bonyolítanak, a Szent Anna káponlában pedig művészeti kiállításokat és egyházi szertartásokat tartanak. A múzeum állandó történeti kiállítása Balassi Bálint költő emléke előtt tiszteleg.