Somoskő vára

omoskő vára a Cseres-hegység középső részén, a Béna-patak felső folyásának völgyében fekszik pontosan a Szlovákia és Magyarország közötti államhatáron, Sátorosbánya község közelében. Egy meredek bazaltkúpra épült.
Losonczy-címer

Nevének első fele a valamikor sommal benőtt várhegyre utalhat, míg utótagja („-kő“) az egész környéken elterjedt azon várak megnevezésében, melyeket meredek sziklákra építettek (pl. Kékkő Szlovákiában, Baglyaskő és Fejérkő Magyarországon). A várat 1291 előtt valószínűleg Kacsics Illés, az egyik leggazdagabb nógrádi nemzetség tagja építtette. 1310-ben unokái, Leustach és Jakow a kiskirálykodó Trencséni Csák Máté oldalára álltak, és várukat is rendelkezésére bocsátották. Az erősséget 1323-ban Károly Róbert király Szécsényi Tamás erdélyi vajdának adományozta, aki az említett nemzetség Folkus ágából származott. Jiskra János katonáinak támadását a XV. század derekán a várőrség hárítani tudta.

A vár alaprajza

Somoskőt Szécsényi László 1461-ben Hedvig nevű lánya férjének, Losonczy Albertnek adta bérbe. A tulajdonos azonban még abban az évben meghalt. A vár királyi adománylevéllel véglegesen csak húsz év múlva került a Losonczyak birtokába. Az uradalom másik részét a Guthi Országh család kapta meg. A vár szűk háromszög alakú udvarában már ekkoriban felépülhetett a palota és néhány gazdasági épület. Az emeletes épületek alatt pincéket vájtak a sziklába. Az épületegyüttes magjától keletre álltak a gótikus palota helyiségei. A vár különleges kinézetét építőanyagának – a vízszintesen egymásra rakott öt- és hatszögű bazaltköveknek – köszönhette. Amikor a család férfi ágon kihalt, a várat Losonczy István lánya, Anna örökölte, akinek a nevezetes reneszánsz költő, Balassi Bálint is udvarolt. Szerelmének gyümölcseként született meg a közismert Júlia-dalok versciklusa. 1575-ben Ali füleki bég támadta meg a várat. Anna második férje, Ungnád Kristóf a vár kapitányságát a tapasztalatlan Modolóczy Miklósra bízta. A törökök támadása Modolóczyt felkészületlenül érte, és az első ágyúlövések után elhagyta a várat az őrséggel együtt.

Somoskő vára (Rajz: Lányi Sámuel; Metszet: Lenhardt Sámuel)

Egerbe szökött, ahol „belehalt szíve fájdalmába“. Ungnád halála után Losonczy Anna 1590-ben Forgách Zsigmondhoz ment feleségül. Így a vár a császári csapatok általi elfoglalása és Anna halála után a Forgáchok birtokába került. A Habsburg-ellenes nemesi felkelések idején a várat előbb Bocskai István, majd Bethlen Gábor hadai foglalták el. A békekötéseket követően azonban mindig visszatért a király tulajdonába. Az országgyűlés 1608-ban, 1618-ban majd 1647-ben is intézkedett megrongálódott erődítéseinek javítása felől. A várat a gótikus kapu táján kettős védőfallal erősítették meg, és az északi bástya elé poligonális záródású ágyúteraszt építettek. Az átalakítások során új reneszánsz építészeti elemek is felhasználásra kerültek. A várvédők helyzetét azonban rontotta a folytonos ivóvízhiány. 1659-ben az országgyűlés további javítási munkákat rendelt el, melyek elvégzésére Trencsén vármegye alsó járásának jobbágyait rendelték ki, majd 1681-ben az országgyűlés Solt vármegye 20 fegyveresét rendelte ki a várba felvigyázásra. A vár kapitánya 1703-ban Simegi Bene István volt.

Képeslap háttérben a várral (a XIX—XX. század fordulója)

A várban új lakhelyeket alakított ki a Rákóczi felkelői elől menekülő nemesek számára, a várárkok karóit és a palánkfákat oszlopokkal és gerendákkal erősíttette meg. Az erdőben sétálva azonban Rákóczi kurucai elfogták és Kassára hurcolták. A magára maradt várőrség harc nélkül megadta magát. Forgách Simon ezekben az években Ráday Pálnak, a fejedelem titkárának adta bérbe a várat, melyet azután annak hajdúi és cselédei laktak. A várban akkoriban egy éjszakát maga II. Rákóczi Ferenc is eltötött. A felkelés elfojtása után Somoskőt elkobozták Forgáchéktól. Ráday bérlőként csak részben teljesítette I. Lipót király parancsát. Nem rombolt le ugyanis minden épületet, csak a tetőt gyújtotta fel. A várat a XIX. században a Péterffy, a Stahremberg és a Radvánszky családok szerezték meg. Az építmény 1826-ban tűzvész áldozatává vált, és ezt követően építőanyag-forrásként tekintett rá Somoskő település lakossága (a falu ma Magyarországhoz tartozik). Nógrád megye krónikása, Mocsáry Antal a XIX. század elején még látott egy – már akkor is olvashatatlan – címerrel díszített feliratot a várkapu felett, mely azonban nem maradt fenn.

Az objektum műemléki felújítása 1971 és 1990 között zajlott le. Kijavításra kerültek a vár külső falai, és tetőt kapott a nyugati torony, mely eredetileg ágyúk elhelyezésére szolgált. Benne a Szlovákiai Műemléki Hivatal állandó kiállítást tervezett berendezni. A délkeleti torony tetején az elmúlt években egy kilátó létesült. Alsóbb szintjéhez kazamatasor csatlakozik. A vár, az alatta látható egyedülálló bazalt vízeséssel, az új évezredben a Nógrád magyarországi és szlovákiai részei közötti, határon átnyúló együttműködés jelképévé vált.