További jelentős várak

Nógrád további jelentős várai

Nógrád

irályi várként Magyarország legrégebbi várai közé tartozik, első okleveles említése 1108-ból származik. A király 1284 előtt eladományozta a váci püspöknek. 1475 és 1506 között Báthory Miklós püspök az olasz származású Traguinus Jakab tervei alapján új épületekkel bővíttette. 1544 és 1594 közt a törökök tartották megszállva. A vár egyik ura a püspök, másik a király által kinevezett kapitány volt. Közös hatalomgyakorlásuk azonban nem volt konfliktusmentes.
Nógrád várának rekonstrukciós rajza (© Ferenc Tamás – Civertan Grafikai Stúdió)

1623 és 1632 között a várban 100 huszár és 200 magyar darabont mellett 100 német gyalog és 9 tüzér szolgált. Az 1660-as években viszont a vár katonái már nem kaptak rendszeres zsoldot, éheztek. Ilyen körülmények között érte az 1663-as török támadás Nógrád várát. Kaplan basa 6000 fős seregével, Apafi Mihály erdélyi fejedelem segítségével foglalta el a várat, mely az érsekújvári ejalethez csatolt szandzsák székhelye lett. Parancsnoka Mehmed Colák bég volt, akit a magyarok a harcokban elvesztett bal keze miatt Csonkabégnek hívtak. A várat a Szent Liga csapatai 1685-ben foglalták vissza 3000 keresztény és 1200 török halála árán. A győztesek 200 török foglyot ejtettek és 50 ágyút zsákmányoltak. Csonkabég Buda visszafoglalása során esett fogságba, majd felvette a kereszténységet. A császár Zungaberg néven báróvá, majd egy huszárregiment ezredesévé nevezte ki. A Rákóczi-szabadságharc idején a fejedelem többször sürgette Bottyán generálist a nógrádi vár kijavítására, de erre nem került sor. A kurucok 1709-ben a császári csapatok közeledtének hírére szétrombolták.

Salgó

somoskői várból jól látható a tőle délre,
Salgó vára

egy kúp formájú hegyen álló Salgó vára. Mindkét várat a Kacsics nemzetség Illés ága építtette a XIII. század végén. Salgót 1460-ban a nemzetségből származó Szőlősiektől és Rapiaktól foglalták el Jiskra huszita katonái. Mátyás király seregei azonban néhány hónap múlva visszafoglalták, majd a király Szapolyai Istvánnak adományozta. Birtokosai a XVI. század első felében a Ráskayak, majd a Bebekek és a Derencsényiek voltak. 1554-ben a törökök csellel vették be Salgót. Kara Hamza szécsényi bég ágyúcső formára faragott fatörzse-ket vontattatott a várat övező hegyekre. A várkapitány valódi ágyúknak hitte azokat, és feladta a várat. A népmonda szerint nem sokkal ezután a somoskői várból a magyarok egy Salgó várában falatozó töröknek kilőtték a kanalat a kezéből. Az 1593-as, császári hadak általi visszafoglalása után rövid időre Balassi Bálint birtokába került. Halála után a királyi kincs-tárra szállt, de a XVII. században már nem volt katonai jelentősége. Romjainál tett kirándulása emlékét Petőfi Sándor a „Salgó“ c. költeményében örökítette meg. 1938-ban a vár legmagasabb pontján fából fedett kilátót építettek. A vár régészeti kutatása 1981-ben kezdődött, a falkonzerválásokat 1999-ben fejezték be.

Szécsény

ároly Róbert 1334-ben adott engedélyt Szécsény város megerődítésére Szécsényi Tamásnak, aki a várkastélyt és a várost nyújtott négyszög alakban várfallal vette körül, melynek töréspontjait hét torony védte. Mátyás király 1461-ben Guthi Országh Mihálynak és Losonczy Albertnek zálogosította el Szécsényt. 1552-ben a törökök közeledésének hírére Árokházi Lőrinc kapitány a várost felgyújtotta, és a várba vonult vissza.
Szécsény – metszet

A katonaság éjszaka nyolc ember kivételével megszökött, mire Árokházi is menekülni akart. A török mindnyájukat elfogta, Szécsényt pedig szandzsákközponttá tette a híres Kara Hamza bég parancsnokságával. A császári csapatok 1593-ban foglalták vissza. A XVII. század első felében 200 huszár és 200 magyar darabont, valamint 10 tüzér tartozott a vár zsoldosai közé. A nemesi felkelők – Bocskai, Bethlen és I. Rákóczi György – ekkoriban sorra elfoglalták, majd az aktuális békeszerződések értelmében visszaadták a császári udvarnak. Köprülü Ahmed nagyvezér 1663-ban a vár elfoglalására indult, mire Koháry István várkapitány felgyújtatta azt, és az őrségét Fülekre vezényelte. 1683-ban a Sobieski János lengyel király vezette ostrom után a török feladta a várat. A később kitört pestisjárvány következtében a város lakossága elmenekült. Disznóssy kapitány a várat leromboltatta, a várost felgyújtatta, és katonáival elvonult. A vár nem épült újjá többé. A romok helyén az első kastély építését 1670 körül Forgách Ádám kezdte meg. A XIX. század közepétől a Pulszky, Grócz és Liptay családok birtokában volt. Ma a Kubinyi Ferenc Múzeumnak ad otthont.

Balassagyarmat

yarmat vára
Balassagyarmat látképe – Johann Le Dentu, XVII. század

a Balassa család – nemesi előnevét is adó – ősi székhelye volt. A Balassa-ősök földjén két torony: Gyarmat és Bussa állt. Gyarmat tornya síkvidéki lévén könnyen bővíthető volt, ezért valószínűleg korán udvarházzá alakult. A mohácsi vész után a vár jelentősége nagymértékben megnőtt, őrsége ekkor 500 lovas és gyalogos katonából állt. 1552-től 1593-ig a török uralta. A XVII. század elején a leomlott várfalakat az országgyűlés többször megerősíttette. A település ekkor két részből állt: a katona- és a polgárvárosból. 1652-ben Balassa Ferenc és Imre lettek a végvár főkapitányai, melyet az 1660-as évek első felében ismét elfoglalt a török. Lakói elhagyták, a várfalakat pedig felrobbantották. A vár megmaradt köveit építkezésekhez hordták szét. Az egykori várfal maradványai a Bástya utca egyik lakóházának hátsó falában még ma is láthatóak.